Csont metasztázisok a tüdőrákban szenvedő betegeknél, amelyek a kedvezőtlenebb prognózissal kapcsolódnak

Csont metasztázisok a tüdőrákban szenvedő betegeknél, amelyek a kedvezőtlenebb prognózissal kapcsolódnak

Előrehaladott tüdőrákban gyakran figyeltek meg csont metasztázist. Az American Society of Clinical Oncology (ASCO) éves konferenciáján online publikált számos tanulmány jelentett a csontáttétek tüdõrákban bekövetkezett incidenciájáról és klinikai hatásairól.

A Ottawai Egyetem kutatói Ottawában, Ontario, Kanada, úgy találták, hogy csontmetasztázisok gyakoriak nem-kissejtes tüdőrákos betegeknél (NSCLC). Ezek a betegek gyakran opioidokat igényelnek, és lényegesen rövidebbek a túlélésük.

A tanulmány szerzői visszamenőleg áttekintették az Ottawai Egyetemen végzett NSCLC vizsgálat során 374 betegből származó betegek chartáját. A betegek medián életkora 68, a betegek 91% -a volt a jelenlegi vagy korábbi dohányzók. A betegek leggyakoribb szövettana az adenokarcinóma volt (36%), majd a laphám szövettana (18%). A páciensek túlnyomó többsége a diagnózis során a III. Vagy a IV. Stádiumú betegségben volt.

A metasztatikus NSCLC-ben szenvedő 301 betegnél 39% -uk csontelváltozások, 30% -uk agyi áttéteket és 24% -uk májkárosodást. A csontmetasztázisban szenvedő betegek idősebbek voltak, mint a 70 éves koruk. Ezeknek a betegeknek az ötvenkilenc százaléka vázizmokkal kapcsolatos eseményeket mutatott. Két vagy több csontvázhoz kapcsolódó esemény társult a dohányzási státusz és a fiatalabb korosztályhoz. A csontáttétes betegek teljes túlélése 5,5 hónap volt, míg a csontelváltozások nélkül 9,9 hónap volt (P = 0,02).

Egy másik tanulmány, amelyet az ASCO éves találkozóján is közzétettek a Detroitban, a Michigan Karmanos Rák Intézetének kutatói részéről, elemezte a tüdőrákos betegek közötti csont- és agymetasztázisok közötti kapcsolatot.

A IV. Stádiumú betegségben szenvedő NSCLC betegek retrospektív adataival, de a diagnózis során nem végeztek agymetasztázisokat, a vizsgálat szerint 175 beteg (60 éves medián) a csontáttétek fejlődése megjósolja az agyi metasztázisok későbbi fejlődését. A páciensek 34 százaléka csontáttéteket mutatott, míg 79% bevacizumabot kaptak kezelésük részeként. Azok, akik már rendelkeztek csontmetasztázisokkal, újabb csontsebészeti elváltozásokat eredményeztek gyakrabban azoknál a betegeknél, akiknél a kezdeti diagnózisban (39% vs 19% P = .01).

Azoknál a betegeknél, akiknek eredetileg csontelváltozások voltak, az agyi áttétek az új csontproblémák kifejlődésében szenvedő betegek 33% -ánál és a betegek 6% -ánál alakultak ki, akiknél nem alakultak ki további csontelváltozások.

A csontelváltozások diagnózisára korrigálva az új csontfertőzések kialakulását az agyi metasztázisok rövidebb időtartamához társították (P = .005). A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a bevacizumabbal kezelt betegek ritkábban fordultak elő új csont- és agymetasztázisok kialakulásához képest azoknál, akik nem részesültek a kezelésben. A bevacizumab beadását követő 2 éven belül a csontáttétek kialakulásának esélye 27% volt az antitesttel kezelteknél, szemben a 43% -kal azoknál, akik nem kapták meg a gyógyszert. Hasonlóképpen, a bevacizumabbal rendelkezők 25% -a kifejlett agyi metasztázisokat, míg a 33% -ot nem vették be a gyógyszerbe.

Tüdő metasztázis: tünetek és diagnózis

Amikor a mellrák a tüdőbe kerül, gyakran nem okoz tüneteket. Ehelyett egy daganat először fedezhető fel a kezelés nyomon követése során végzett képalkotó vizsgálatban, például egy mellkasi CT (számítógépes tomográfia) vizsgálatban.

Ha a tüdő metasztázis tüneteket okoz, akkor a következőket foglalhatja magában:

• fájdalom vagy kényelmetlenség a tüdőben
• légszomj
• zihálás
• tartós köhögés
• köhögve a vér és a nyálka

Nehéz lehet megmondani a különbséget a tüdőmetasztázis tünetei és a közönséges hideg- vagy felső légúti tünetek között – különösen ha hideg vagy influenzaszezon vagy légzési problémák vannak. Sok orvos javasolja, hogy a szokatlan tünetek több mint egy-két hétig fennmaradjanak.

Ha kezelőorvosa tüdő áttétet gyanít, valószínűleg rendelni fogja a képalkotó vizsgálatokat, például mellkasi CT-t vagy PET (pozitron emissziós tomográfia) vizsgálatot.

Ha tumor található, akkor fontos, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a daganat valójában nem az elsődleges tüdőrák – amely először növekedett a tüdőben – szemben a mellrák terjedésével. Ha múlt vagy jelen dohányos vagy, akkor ez különösen kritikus. Az igazi tüdőrák különféle típusú kezelést igényel, mint az emlőrák.

Orvosa további vizsgálatokat is rendelhet a diagnózis megerősítésére. A tüdőt érintő eljárások esetén az orvos mellkasi sebész, pulmonológus vagy beavatkozó radiológus bevonásával foglalkozik, aki a tüdőbetegségek diagnózisára és kezelésére szakosodott. A tesztek magukban foglalhatnak:

• A nyálka minta mikroszkóppal való vizsgálata
• Bronchoszkópia: Ez azt jelenti, hogy egy hajlékony, megvilágított csövet helyezünk a légutakba és a tüdőbe, hogy megvizsgáljuk a szövetet, és esetleg megvizsgáljuk a gyanús területeket.
• Tüdőbiopszia: A gyanús terület képalkotó vizsgálatával az orvos egy tűt helyez el a bőrön és a tüdőbe, hogy kis mintát távolítson el.
• Sebészet: Az orvos műtétet végez, hogy távolítsa el a vizsgált területet.

Ha egy szövetmintát eltávolítanak, az orvos nemcsak megerősíti, hogy a mellrák a tüdőben, hanem más olyan tulajdonságokat is tesztelhet, amelyek befolyásolhatják a kezelést, például a HER2 státuszt és a hormonreceptort. Ne feledje, hogy az áttétes emlőrák nem mindig azonos az eredeti emlőrákkal.

A metasztatikus emlőrák legáltalánosabb kezelése bármely helyen (csont, agy, tüdő vagy máj) szisztémás gyógyszerek, amelyek a rákot az egész testben kezelik. A szisztémás gyógyszerek közé tartozik a kemoterápia, hormonterápia, célzott terápiák és csonterősítő gyógyszerek.

A helyi kezelések – a kifejezetten az emlőrák új helyszíneire irányított terápiák – általában nem jelentik a metasztázisok első választását. A helyi kezelések azonban bizonyos körülmények között ajánlottak. A helyi kezelések közé tartozik a műtét és a sugárterápia.

A metasztázis szisztémás és lokális kezeléseiről olvashat a visszatérő és metasztatikus mellrák kezelésére vonatkozó részeiben.

Néha a mellrákos sejtek összegyűjtik a tüdőt körülvevő folyadékot. A tüdők belsejében egy olyan vékony zacskó belsejében helyezkedik el, amely a pleurának nevezik, és elválasztja őket a mellkasfalról. Az emlőrák elterjedése következtében extra pleurum keletkezhet a mellhártya belsejében, melyet pleurális effúziónak neveznek. Ha többet szeretne tudni erről az állapotról, olvassa el a Helyi kezeléseket a folyadéknak a tüdő körül vagy az alvadékban.