A nyelőcsőrák kórélettana
Gastroenterology
Bár a kutatók azonosítottak olyan genetikai változásokat, amelyek hozzájárulnak a nyelőcső adenokarcinóma kialakulásához, kevés tudunk a betegek jellemzőiről vagy környezeti tényezőiről, amelyek a krónikus epiáris reflux progresszióját közvetítik a Barrett-oesophagus és a rák. A normális pikkelyes epithelium előrehaladása a korai stádiumú invazív rák kialakulásának fokozására segít megteremteni a racionális felügyeleti iránymutatásokat, és lehetővé teszi számunkra, hogy a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő betegektől mentesítsük az erőforrásokat. Megvizsgáljuk a Barrett-oesophagus progressziójában bekövetkező celluláris és genetikai elváltozásokat a klinikai vizsgálatok eredményei és a betegség egérmodellek alapján. Vizsgáljuk a Barrett-oesophagus luminalis és nyálkahártya-mikrokörnyezetének jellemzőit, amelyek a betegek kis részében elősegítik a nyelőcső adenokarcinóma kialakulását. A klonális evolúció markerei felhasználhatók a rákos betegek kockázatának meghatározására és a megfigyelési intervallumok meghatározására.
Előző cikk
Következő cikk
Ebben a cikkben használt rövidítések
Válasszon egy lehetőséget a cikk megtalálásához / eléréséhez:
Ellenőrizze, hogy hozzáfér-e a bejelentkezési adatokkal vagy az intézményeddel.
Összeférhetetlenség A szerzők nem mutatnak be konfliktusokat.
Ajánlott cikkek
Cikkek említése
Cikk mutatók
A cookie-kat ezen a webhelyen használják. További információért keresse fel a cookie-kat.
Nyelőcsőrák
Nyelőcsőrák, a nyelőcsőben lévő sejtek rendellenes növekedését, a szájüreget és a gyomrot összekötő izomzat. A nyelőcső-rák két típusa van: a laphámsejteket eredő hólyagos sejtekből származó nyálkahártya-karcinóma, és a nyelőcső-sejtekből származó adenokarcinóma. Míg a nyálkahártya-daganatos megbetegedések többségében a laphámsejtes karcinóma a globálisan jelentkezik, az adenokarcinóma a nyugati országokban növekszik. A férfiaknak több mint kétszerese valószínűsíthető a nyelőcső-rák kialakulása, mint a nőknél, és míg a feketék nagyobb valószínűséggel alakulnak ki a laphámsejteknél, mint a fehérek, a fehérek nagyobb valószínűséggel alakulnak ki adenokarcinómákkal.
Okok és tünetek
Számos rizikófaktort azonosítottak, amelyek növelik a nyelőcsőrák kialakulásának valószínűségét. Néhány tényező, mint például az életkor, a nem és a faj, lehetetlen irányítani. A dohányzás és az alkoholfogyasztás azonban növeli a kockázatot, és ezek a viselkedések ellenőrizhetők. Azok, akik véletlenül lenyelték a lúgot, mint gyermekek, szintén nagyobb eséllyel esophageális rákot jelentenek, mint felnőttek. A savas reflux kezeléssel járó hosszú távú problémák Barrett-nyelőcsőnek nevezett állapot kialakulásához vezethetnek, amelyben a nyelőcsőre jellemző normális laphámsejteket csontvelősejtekkel helyettesítik; ez a feltétel növeli a rák kockázatát. Ritka rendellenességek, például a tylosis, achalasia és Plummer-Vinson-szindróma szintén kockázati tényezők.
A nyelőcső rákokat rendszerint diagnosztizálják, miután megjelentek a tünetek, de ez idő alatt a rák általában viszonylag fejlett stádiumra fejlődött. A tünetek lehetnek nehézségek vagy fájdalom, amikor nyelési, fájdalom vagy szorító érzés a mellkasban, megmagyarázhatatlan fogyás, rekedtség vagy gyakori csuklás.
Diagnózis és prognózis
Ha rák gyanúja merül fel, alapos vizsgálatot végeznek annak meghatározására, hogy milyen típusú és stádiumú. A nyelőcső vizuálisan vizsgálódik endoszkóppal, és szövetmintákat vesznek a biopsziára. Többféle képalkotási módszert alkalmaznak, például mellkasi röntgensugárzást, CT-vizsgálatokat vagy ultrahangot. A nyelőcsőrákra nincs végleges laboratóriumi vizsgálat.
Miután a nyelőcső rákot diagnosztizálták, a stádiuma határozza meg annak jelzését, hogy a rák milyen mértékben halad előre. A 0 fokozatú nyelőcsőrákot in situ is nevezik karcinóma, és a nyelőcső burkolatát képező hámsejtek belső rétegére korlátozódik. Az I. fázisú rákok a hám alatt lévő kötőszövetrétegbe terjedtek el, de nem támadták meg a mögöttes izomréteget. A II. Stádiumú daganatok az izomrétegben a nyelőcső külső határain át terjedtek, vagy csak az izomrétegre terjedtek át, de elérik a közeli nyirokcsomókat. A III. Szakaszban a nyelőcső rákok a nyelőcső falán át nyúlnak a nyirokcsomókba vagy más helyi szövetekbe. A IV. Stádiumú daganatok áttették vagy elterjedtek távoli szervekre, például a gyomorra, a májra, a csontra vagy az agyra.
A nyelőcsőrák túlélési aránya alacsonyabb, mint sok más rák esetében. Amikor a rákot kimutatják, mielőtt betörték a nyelőcső szöveti rétegeit, az ötéves túlélés magas, de ebben a szakaszban diagnosztizálják a nyelőcsőrák kevesebb, mint 25% -át. Ha a rák a nyálkahártya felszínén közvetlenül elhelyezkedő szövetbe költözött, az ötéves túlélés körülbelül 50% -ra csökken, és a sebesség jelentősen csökken, miután a rák a nyelőcsőből a közeli nyirokcsomókba vagy más szövetekbe került. Miután a rák a test távoli szöveteire terjedt el, az ötéves túlélés rendkívül alacsony.
A nyelőcső rákokat lehetőleg sebészeti úton kezeljük, ha lehetséges. Ha a rák a nyelőcső felső régiójára korlátozódik, a rákos rész, a közeli nyirokcsomók eltávolítására és a maradék nyelőcső visszaszerelésére nyelőcső lehet. Az alsó oesophagus rákos megbetegedéseihez szükség lehet egy esophagogastrectomia elvégzésére, amelyben a nyelőcső egy részét eltávolítják a gyomor egy részével együtt. A gyomrot közvetlenül a fennmaradó nyelőcsőbe helyezzük, vagy a vastagbél egyik szegmensét használjuk a gyomor és a nyelőcső összekapcsolására. Mindkét műtét nehéz, és gyakran súlyos szövődményeket okoz. Más, kevésbé drasztikus műtétek alkalmazhatók a tünetek enyhítésére, különösen akkor, ha a sebészeti beavatkozás nem lehetséges.
A sugárkezelés önmagában nem gyógyítja a nyelőcsőrákot, de akár műtét előtt is alkalmazható a tumor méretének csökkentésére vagy műtét után a rákos sejtek elpusztítására. A sugárterápiát a tünetek enyhítésére is használják. A sugárkezelés mellékhatásai közé tartozik a hányás, a hasmenés, a fáradtság és a nyelőcső-irritáció. A kemoterápiát egyes nyelőcsőrákban is alkalmazzák. Nem gyógyító, de lehet, hogy enyhíti a tüneteket, és képes lehet a tumorok zsugorítására a műtét előtt. A mellékhatások hasonlítanak a sugárkezeléshez.
Megelőzés
A nyelőcsőrák nem teljesen megelőzhetők, de a kockázat csökkenthető az alkohol fogyasztásának csökkentésével és a dohányzás elkerülésével. A magas kockázatú egyéneknek rendszeresen át kell venniük a szűrést annak érdekében, hogy növeljék a korai felismerés valószínűségét. Mivel a nyelőcsőrákra nincs vérvizsgálat, a szűrés rendszeres biopsziát igényel és a nyelőcső endoszkóppal történő megtekintését teszi szükségessé.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: