Leírás– A jelentések szerint a bélrákok a kutyák kevesebb mint 10% -ánál fordulnak elő. A bélrendszeri elváltozások közül a limfóma 29% -ra, az adenokarcinóma 17% -ára, a leimyoszarkóma 23% -ára, a kis intesztinális daganatokra pedig valamivel több mint 1% volt.
A bélrák egyéb típusai közé tartozik az extramedulláris plazmacitóma, extraszeletes osteosarcoma, hízósejt-daganat és hemangiosarcoma. Az Egyesült Királyság jelentése azonban 22% -ra becsülte az intesztinális daganatokat. Az Egyesült Államok és más országok közötti előfordulási arányok különbsége általában kulturális és környezeti tényezőkből, különösen csírázó gyakorlatokból ered.
Bár a béltumorok általában rosszindulatúak a természetben, vannak kivételek. Az esetek többségében a végbélből eredő elváltozások jóindulatú polipok (a nyálkahártyán megjelenő szövetek abnormális növekedése) vagy adenomák, jóllehet a karcinómák gyakran előfordulnak.
Az idősebb kutyák, különösen a hímek, túl vannak képviselve a bél daganatokban. A 6-9 éves korú fajták hajlamosak. A túlmutatott fajták közé tartoznak a Collies és a German Shepherds. A kutyáknál a leggyakoribb helyek a daganatok esetében a vastagbél és a végbél. Ezt “kolorektális adenokarcinóma” -ként is ismerik. Ebben a típusú rákban a végbél a vastagbélnél jobban érintett. Másrészről, a leimyoszarcomák és a gasztrointesztinális stromális daganatok általában a cecumból származnak (a
vékonybél).
A vastagbélből és a végbélből eredő adenomatózus (jóindulatú) polipok magányosak és diffúzak. Bár jóindulatú daganatokként kezdenek el, az évek során rosszindulatú struktúrákká válhatnak. Ebben az esetben “adenokarcinómáknak” nevezik őket. Azonban a nem rosszindulatú formában is okozhatnak potenciális károkat. Másrészről a limfóma főleg a gyomorra és a vékonybélre hat. Hajlamosak és nagyon daganatosak a természetben.
Az intesztinális daganatok metasztázisos helyei közé tartoznak a mesenterialis nyirokcsomók, a máj, a mesentry omentum (a szervezetben a zsírra vonatkozó tárolók), a lép, a vese, a csont, a peritoneum / karcinómás (ez egy olyan rák leírására szolgál, amely széles körben metasztázisba került a test), a tüdő, a herék és a bőr.
Tünetek – A bélrendszeri daganatok klinikai tünetei közé tartoznak a testsúlycsökkenés, hasmenés, hányás, anorexia, ritkábban melena (kóros széklet), anorexia (étvágytalanság) és hypoglykaemia (a normál vércukorszint alacsonyabb szintje jellemzi). A tünetek azonban a tumor helyétől függően változnak. Ha a léziók nagyon nagy méretűek, a klinikai tünetek hányást okoznak. Nagy bélfertőzések esetén a tünetek a teneszmus (a kiszáradás nehézségei) és a hematochezia (marószék). Néha a daganatok által okozott bélelzáródás miatt a klinikai tünetek közé tartozhat a perforáció és a peritonitis (peritoneum gyulladása). A simaizom daganatok jelenléte a bél izomrétegében melena és anémiával társult.
Vannak olyan esetek, amikor a hematológiai rendellenességek, mint például a neutrofil leukocitózis (a fehérvérsejtek számának emelkedése), a monocitózis (a keringő monociták számának növekedése) és az eozonofília (nagy koncentrációjú fehérvérsejtek) adenómás rektális polip.
Diagnosztikai felmérések– Magában foglalhatják a fizikális vizsgálatot, a vérvétel teljes számát, a kémia profilját, a képalkotást, a mellkasi röntgenfelvételeket, az endoszkópiát, a laparoszkópiát és a feltáró laparotómiát.
Fizikális vizsgálat– A tapintáskor a lymphomában szenvedő kutyák körülbelül 20-40% -ában és körülbelül 20-50% -ban nem lymphomátusos, bélsérülésekkel kezelt kutyáknál tapasztható.
Egyéb klinikai tünetek közé tartozik a fájdalom és a láz. Ha a tapintás nem eredményez jó eredményt, akkor az orvosok digitális rektális vizsgálatot végeznek. Ez a kutyák mintegy 63% -ában rektális elváltozások vagy polipok következtében tömegeket vagy gyűrűs szűkületeket (gyűrűt, mint a csatorna falát körülvevő struktúrát) fedezhet fel.
Klinikai patológia– Tünetek, mint a vérszegénység, a melena és az emelkedett vér karbamid-nitrogén (BUN) elég gyakoriak a bélbántalmakban szenvedő kutyáknál. Ezért a leukogram fontos, mivel segít a változások meghatározásában, beleértve a leukocitózist az esetek többségében.
Kémiai profil– A bélsérülésekkel járó kutyák hipoproteinémiát (abnormálisan alacsony fehérje szintet érhetnek el a szervezetben) és emelkedett májenzimeket (rendkívül alacsony fehérjefehérje-koncentrációjú vérben) tapasztalhatnak. A megemelkedett vér karbamid-nitrogénje veseelégtelenséget, intesztinális vérzést vagy dehidrációt követően felszívódást jelezhet. A limfómában szenvedő betegek hypercalcaemiát mutathatnak (emelkedett kalciumszint a vérben).
leképezés
Sima és kontrasztú hasi röntgenfelvételek
Ha ez a bél lymphoma esete, akkor a máj, a mezenterialis nyirokcsomók (nyirokcsomók, amelyek a mesentrikus rétegek között helyezkednek el [kettős réteg peritoneum, amely felfüggeszti a jejunumot és az ileumot], és a lép) megnagyobbodnak. Az egyszerű röntgenfelvételek az esetek mintegy 40% -ában nagy hasi tömegeket fedezhetnek fel. Általában nehéz a hasi tömeg azonosítása a sima radiográfiában, mivel más szerveket is tartalmaz. Ezenkívül előfordulhat peritoneális (folyadék a peritoneumban, ami jóindulatú vagy rosszindulatú) folyadékgyülem vagy diffúz bélfertőzés. Egyéb rendellenességek lehetnek a rossz szeroszális részletek (kevesebb zsírlerakódás) és a gyomorfal megvastagodása.
A kontrasztröntgenek hasznosak lehetnek olyan esetekben, amikor az ultrahangvizsgálat nem sikerül világos képet alkotni a hasüreg felhalmozódása miatt.
Torokos röntgenfelvételek
Fontosak a rákos betegek megfelelő értékeléséhez. De ha nincs pulmonáris metasztázis, a hozam általában alacsony.
Hasi ultrahang
Ez fontos a daganat helyének azonosításához, más metasztatikus helyek értékeléséhez, a staging kialakulásának javításához, a tűs aspiráció irányításához, a biopsziához és a kezelés megfelelő kezelésének segítésére. Az ultrahangok azonban sokkal hatékonyabbak, mint a röntgenfelvételek a hasi tömeg azonosításában. Egy másik előnye az is, hogy ez is elveszi
kevesebb időt.
Az intesztinális neoplázissal rendelkező kutyák esetében az ultrahang-megállapítások közé tartozik a bélfal megvastagodása és a normál falréteg elvesztése. Egy vizsgálat 2/3 kutyát mutatott, akiknél a hipoekóikus daganatok adenokarcinóma csökkent (motilitás) (mozdulatlanság és aktivitás). A sérülések átlagosan 4 cm átmérőjűek voltak 1,2 cm-es falvastagsággal. Normális esetben a simaizomzat elváltozásai átlagosan 4,8 cm átmérőjűek, és rendszerint anechoic (echo-free) vagy hypoechoic (új visszhangot adnak).
Az ultrahangvizsgálat segít megkülönböztetni a neoplasztikus elváltozásokat a nem hipoekóikus neoplasztikus bélbetegségektől, mivel a neoplazmás kutyáknak általában sűrített faluk van, és jelentősen elveszik a falréteget.
A leiomyomák azonban nagyon sima kontúrok.
Endoszkópia és laparoszkópia
Az endoszkópos képek a bél lymphomában lévő kutyákban szabálytalan, erythemás (piros) foltokat mutatnak. A duodenális fal is gyenge rugalmasságot és elviselhetőséget (nyomásnövelés képessége) mutat. Az inter megfigyelők véleménye azonban változatos, ami zavart okoz. Kis szöveti minták esetén a diagnózis sokkal határozottabb. Ez talán a legnagyobb hátránya ezeknek a nem invazív technikának.
Feltáró laparotomia
Amikor az összes fenti képalkotó vizsgálat elmulasztja a végleges diagnózist, az orvosok feltáró laparotómiára mennek. Sok segédprogramja van. Ezek a röntgenfelvételek különös képet nyújtanak a teljes hasi viszkózusról (a hasi üregbe beültetett belső szervek, például a gyomor, a máj, a belek, a lép, a hasnyálmirigy és a húgyúti és reproduktív részek részei). Segít a patológusoknak a teljes vastagságú biopsziák összegyűjtésében is. Ez lehetővé teszi a sebészeti extirpáció lehetőségeit, például az anastamézist (az üreges szervek összekapcsolódását, például ha a bél egy részét eltávolították, akkor az üreges rész össze van varrva). Karcinómás betegség esetén a rendellenesség csak a műtét idején mutatható ki.
Kezelés: –
Sebészet- Ez a kezelés a választás az emberek a instintus tumorok. A limfómát azonban nem lehet műtéti úton resectálni. Az esetek többségében teljes sebészeti kivágás lehetséges. Azoknál a betegeknél, akiknek nincs távoli metasztázisuk, a túlélési arány általában 1 év. Adenocarcinóma és leiomyosarcoma esetében azonban a metasztázisok aránya a nyirokcsomókban igen magas, a máj pedig a második leggyakoribb hely. Néha haláleset fordul elő a sepsén (egész testű gyulladással jellemzett súlyos állapot) vagy peritonitisben szenvedő operációs asztalnál.
A reszekálható daganatok műtéti eltávolítására tűző technikákat alkalmaznak. A colorectalis adeonocarcinóma esetén alkalmazott kutyák esetében a medián túlélési idő körülbelül 22 hónap volt. A vékonybél adenokarcinómás kutyáinak prognózisa azonban még rosszabbnak bizonyult. A vékonybél adenokarcinóma medián túlélése 12 nap kezelés nélkül és 114 nap sebészeti beavatkozással. A perioperatív perióduson túlélő leimyoszarkóma betegek 1,1 és 2 év között élnek. Egyes jelentések azt jelezték, hogy a gastrointestinalis stromalis daganatokban szenvedő kutyák átlagos túlélési ideje 3 év volt.
A benignus végbélrákokat transz-rectális endoszkópiával távolíthatjuk el. Az esetek mintegy 40% -ában klinikai tünetek fordultak elő, és az esetek mintegy 18% -ában a jóindulatú elváltozások rosszindulatú megbetegedésekké alakultak át.
kemoterápia Az adjuváns kemoterápia előnyeit nem igazolták. Azonban egy vizsgálatban kimutatták, hogy 2 sebészeti reszekciót követő adjuváns doxorubicin protokollt követően 2 olyan kutya, akik a leiomyosarcomából szenvednek, 4 hónap és 2 év elteltével haltak meg. Az első diagnózis idején metasztázis volt. Azon a sorozatban azonban sok kutya volt, amelyek nem adtak kemoterápiát. Mégis sokáig éltek. Emellett 2 kutya volt adenokarcinómával, akik kemoterápiát kaptak műtét után. 17 hónapot meghaltak.
De egy jelentés azt javasolta, hogy 8 kutyát emésztőrendszeri lymphomával 14 héttel eutanizálni kellett. Azt találták, hogy a piroxicam pozitív eredményt ad a rektális tubulopapilláris polipokon. A ciklooxigenáz-inhibitorok (nem szteroid gyulladásos szerek) hatása a vastagbél-sérülésekre a sebészeti kivágást követően pozitív jelzést mutatott. De további kutatásokra van szükség.
Prognózis– A perioperatív perióduson túlélő leiomyoszarkómás kutyák jó eredményeket értek el. A colorectalis elváltozások esetében a helyi kivágás jobb eredményeket hozott, mint a palliatív kezelés. Azonban a metasztatikus nem lymphomatous intesztinális tumoros kutyák esetében a medián túlélési idő 3-15 hónap volt.
Köszönjük, hogy felhasználtad a kutyák rákos könyvtárát. Segítsen nekünk abban, hogy ezt az egyre változó erőforrást a lehető legfrissebb és informatívabb adományokkal tartsuk.
Withrow és MacEwen Small Animal Clinical Oncology– Stephen J. Withrow, DVM, DACVIM (onkológia), igazgató, Állat-rákkutató Központ Stuart elnök az onkológiában, egyetemi tiszteletbeli professzor, Colorado State University, Fort Collins, Colorado; David M. Vail, DVM, DACVIM (onkológia), Onkológiai tanár, Klinikai kutatási igazgató, Állatorvos-tudományi Kar Wisconsin-Madison Madison, Wisconsin
Nottingham Egyetemi Kórházak, Városi Kórház Campus, NG5 1PB és Royal Derby Kórház, Derby DE22 3NE, Egyesült Királyság
Beérkezett 2009. október 15-én; Elfogadva 2010. június 11
Tudományos szerkesztő: Clement Trovik
Copyright © 2010 J. Patel és munkatársai. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Attribution Licence alapján terjesztettek, amely lehetővé teszi a korlátlan használatát, terjesztését és sokszorosítását bármilyen médiumban, feltéve, hogy az eredeti munkát megfelelően idézik.
A kis bélből származó primer, kis intesztinális liposarcomák nem gyakoriak, általában rossz prognózissal a diagnózis idején előrehaladott állapot miatt. Megemlítjük az elsődleges kis bél dedifferenciálta liposarcoma esetét, amely szilárd anyagként jelenik meg a jobb oldali csípős fossa-ban. A jelenlegi eset szokatlan, mivel a daganat látszólag a bélből származik, és a jól megkülönböztetett komponens széles körben behatol a bélfalba, beleértve a kis bél submucosa-t.
Az elsődleges kis intestinális malignus mesenchymális daganatok nem gyakoriak, és a kisbélből származó liposzómák rendkívül ritkák [1]. A rosszindulatú daganatok korai klinikai tünetei nem specifikusak, ezért a betegséget gyakran előrehaladott állapotban diagnosztizálják. Ezeknek a károsodásoknak a prognózisa általában rossz a betegség diffúziója miatt a diagnózis idején. Általában a kis bélrákokat csak az esetek 27-72% -ában előzetesen meghatározzák, és a sebészeti eltávolítás aránya a klinikai irodalomban 65-80%. [2]. Az elsődleges, kis dózisú dedifferenciált típusú liposarcoma klinikai, radiológiai és patológiai megállapításait különbözõ differenciálódásról számoljuk be.
Egy 59 éves kislány, aki a jobb oldali csípős fossa tömegével foglalkozott. A CT-vizsgálat azt mutatta, hogy a szilárd anyag tömege nem nyilvánvalóan a kicsi vagy nagy bélhez van kötve, és a szélén lehetséges zsíros komponens volt (1. ábra (a)). A biopsziát rosszindulatú pleomorf orsósejt-elváltozásként jelentették, amely nagyfokú pozitívságot mutatott az SMA és a desmin esetében, míg az S100 és a c-kit negatív volt. Volt egy mitózis 10 HPF-enként és nem volt nekrózis. Figyelembe véve a radiológiai információkat, a differenciáldiagnózis a differenciálódott liposarcomával, miogén differenciálódással vagy primer retroperitoneális leiomyosarcomával történt. A kapott későbbi minta kisbélből áll, amelynek közepét jelentősen 1 4 × 1 1 méretű sápadt tömeg bontja. 5 cm. A csomós tömegnek szilárd-krémszínű sárga vágási felülete volt, és körülbelül 60-65% -a tűnt a bélfalról. Számos hasonló makroszkópos megjelenéssel rendelkező műholdas elváltozást észleltek a fő elváltozástól.
A szövettani vizsgálat szerint a sérülés jól differenciált liposarcoma (atipikus lipomátusos daganat) -ból áll, és hirtelen átjut a kiterjedt dedifferenciálta komponensekkel. A jól differenciált területeket olyan zsírszövetek képviselik, amelyekben az atipikus adipociták és lipoblasztok könnyen azonosíthatók (1 (b) és 1 (c) ábra). A dedifferenciálódott területeket magas fokú pleomorf és orsósejt-szarkóma jellemezte, amelyek diffúz erős SMA-t és desmin-pozitivitást mutattak, ami differenciált myogén differenciálódást mutatott (1 (d), 1 (e) és 1 (f)). A H-caldesmon negatív volt a dedifferenciált területeken. Ezért dedifferenciálódott liposarcoma diagnosztizálását myogén divergens differenciálódással végeztem.
Úgy tűnt, hogy a daganat a bélből származik, és a jól differenciált komponenst széles körben behatolják a bélfalba, beleértve a kis bél submucosa-t. A bélfalról eltávolított metszetek kritikus vizsgálata a makroszkopikus daganattól jól differenciált liposarkómát mutatott a submucosa mentén. Továbbá jól megkülönböztetett liposarcoma volt a resectiós margóknál (1 (g) és 1 (h) ábrák), annak ellenére, hogy ezek legalább 9 cm-re vannak a makroszkopikus daganattól.
A Dedifferenciált liposarcoma (DDLPS) az Evans által 1979-ben bevezetett kifejezés [3], amely az atipikus lipóma / jól differenciált liposarcoma és a magas fokú nemlipogén sarcomatous komponens keverékét tartalmazó liposarkómákat írja le, amelyek utóbbi ugyanazon primer daganaton az esetek mintegy 90% -ában) vagy ismétlődő (az esetek mintegy 10% -ában).
A fenti daganatok alacsony fokozatú komponensének nómenklatúrája a szakirodalomban nagy zavart okozott: az eredeti “atipikus lipomát” és “jól differenciált liposarcoma” (WDLPS) a homológ daganatokra vonatkozik, amelyek a felszíni vagy a mély szövetekben . Ezt követően felismerték, hogy az atipikus lipomák és a WDLPS nincs metasztatikus potenciáljuk dedifferenciálódás nélkül, és ezért a tumorok nómenklatúráját a WHO 2002 lágyrész-daganatainak osztályozásában standardizáltuk. Jelenleg minden ilyen elváltozást atipikus lipomátusos daganatoknak (ALT) neveznek, kivéve ha a retroperitoneumban vagy mediastinumban jelentkeznek. Ezekben az esetekben a WDLPS kifejezést megtartották, hogy hangsúlyozzák, hogy ezen a helyen a léziókat nagyon nehéz felszámolni, magas dedifferenciálódási sebességgel és gyakran végzetesnek bizonyulnak.
Az ALT / WDLPS-ben előforduló dedifferenciálódás kockázata magasabb mélytengeri daganatoknál, különösen a retroperitoneumban (2/3 eset), és valószínűleg időfüggő jelenség [4]. A végtagokban mélyen elhelyezkedő ALT-dedifferenciáció nem gyakori, és a szubkután szövetekben ritka.
Hisztológiailag a dedifferenciálta liposarcomát az atipikus lipomátusos tumor / jól differenciált liposarcoma területek és nem lipogén magas fokú sarcomák társulása határozza meg, általában a két komponens közötti hirtelen átmenet során. A differenciálódott területek széles morfológiai spektrummal rendelkeznek. A legtöbb esetben a pleomorf nem differenciált szarkóma vagy myxofibrosarcoma hasonlító magas fokú sarcoma területei vannak. Az esetek mintegy 5-10% -ában a dedifferenciálta komponens különbséget mutat egy myogén vagy osteochondrosarcomatous elemével. A DDLPS genomikus profilja tükrözi az ALT és a WDLPS aktivitását, amelyek mindegyike citogenetikai analízis, gyűrű és óriás kromoszómákat mutat a 12q13-14 kromoszóma régió amplifikált szekvenciáiból. Ez az amplikon főleg az MDM2 és a CDK4 génekből áll [5]. Ezért az MDM2 és a CDK4 amplifikációja felelős a rosszindulatú daganatos folyamatért. A differenciálódott liposarcoma további összetett kariotípusos rendellenességeket mutat.
A DDLPS legfontosabb prognosztikai tényezője a retroperitoneális daganatok rossz prognózisú helyzete, amely nagyrészt a tumor teljes clearance-e elérésének nehézségével függ össze. A szövettani fokozat nem prognosztikai érték [6, 7]. A dedifferenciálódott liposarcoma klinikai folyamatát főként helyi recidivációk dominálják (40% -60%). A metasztatikus potenciál alacsony (15% -20%) [3, 4] annak ellenére, hogy a tumor morfológiailag magas fokú elváltozás. Ez valószínűleg tükrözi a tumorok különböző molekuláris mechanizmusait ezen elváltozásokban, szemben a többi magas fokú szarkómával [5]. Valójában a p53-mutáció sebessége alacsonyabb, mint más magas fokú szarkóma [8]. Érdekes, hogy a myogén differenciálódással rendelkező DDLPS-k megtartják a hagyományos DDLPS-k alacsony metasztatikus potenciálját, ami lényegesen alacsonyabb, mint az összehasonlítható leiomyoszarcomáké [7]. Bár a retroperitoneumban a WDLPSs / DDLPSs a leggyakoribb lágyszöveti szarkómák [6], míg a gyomor-bél traktus másodlagos bevonása retroperitoneális szarkóma esetén előfordulhat, hogy a liposarcomák elsősorban a gasztrointesztinális traktusban szenvednek. Ezeknek a tumoroknak az előfordulása a vékonybélben [6] gyakran egy submucosalis polipot, vagy akár intussusceptiust mutatnak. A jelenlegi eset rendkívül szokatlan, mivel a bélfalból származik vagy kiterjedten érintett, a submucosa-t is beleértve, ez utóbbi elsősorban (valószínűleg eredeti) WDLPS komponensként. Mind az ALT, mind a WDLPS visszatérhet az eredeti tumortól (személyes tapasztalat), és egyikünk (TM) több alkalommal látta, hogy két látszólag nem kapcsolódó zsíros tumor egyetlen ALT-nek bizonyul, szinkron megjelenéssel [6]. Ez a jelenség jó bizonyíték arra, hogy ezek a daganatok kiterjedtebbek lehetnek, mint klinikailag, radiológiailag, vagy akár mikroszkóposan is nyilvánvalóak az ALT és WDLPS nagyon szoros hasonlósága miatt a területeken, a normális zsírszövethez. A jelenlegi eset különösen jól mutatja ezt a jelenséget a WDLPS komponensben, amely a bélfal submucosa mentén széles körben infiltrálódik. Jelen esetben az ismétlődés veszélye nem csak a sebészeti radiális clearance margin körül van, hanem a bél anasztomózis helyén és tovább a bél mentén.
Összefoglalva bemutattam egy nagyon szokatlan esetet a kis bél dedifferenciálódott liposarkómájáról, amely differenciálódott a myogén divergenciával és a csontvelő submucosa kiterjedt bevonásával. Az eset azt a konkrét pontot illusztrálja, hogy a daganat ezen formája sokkal fokozottabban infiltratív és kiterjedt, mint a klinikailag és radiológiailag látható. Ez valamilyen módon megmagyarázhatja ezeknek a daganatoknak a rendkívül magas rekurenciális arányát, különösen a hasüregben.